Mai ige(biblia)-2021.10.11.

Példabeszédek 22. fejezet. A jó hírről, mint szerzik és mint vész az el. Kívánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb. A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettőt pedig az Úr szerzi. Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják. Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet. Tövisek és tőrök vannak a gonosznak útában; aki megőrzi a maga lelkét, távol jár azoktól. Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól. A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak. Aki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az ő haragjának vesszeje megtöretik. Az irgalmas szemű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek. Űzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás. Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király. Az Úrnak szemei megőrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja. A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném. Mély verem az idegen asszonyoknak szája; akire haragszik az Úr, oda esik. A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt. Aki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az ő marháját; aki ád a gazdagnak: végre szűkölködésre jut. Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra. Mert gyönyörűséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon! Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged. Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban? Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldőidnek. Ne rabold ki a szegényt, mert szegény ő; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban; Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az ő kirablóik életét elragadja. Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködővel ne menj; Hogy el ne tanuld az ő útait, és tőrt ne keress tennen magadnak. Ne légy azok közt, akik kézbe csapnak, akik adósságért kezeskednek. Ha nincs néked miből megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad? Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid. Láttál-é az ő dolgában szorgalmatos embert? A királyok előtt álland, nem marad meg az alsó rendűek között.

Apostolok cselekedetei 24.fejezet.-2021.10.10.

Apostolok cselekedetei 24.fejezet. Pál Félix tiszttartó előtt. Öt nap mulva aztán aláméne Ananiás főpap a vénekkel és egy Tertullus nevű prókátorral, kik panaszt tettek a tiszttartónál Pál ellen. Mikor pedig ő előszólíttatott, Tertullus vádolni kezdé, mondván: Nagyságos Félix, teljes háládatossággal ismerjük el, hogy te általad nagy békességet nyerünk, és a te gondoskodásod folytán igen jó intézkedések történnek e népre nézve, minden tekintetben és mindenütt. De hogy téged sok ideig ne tartóztassalak, kérlek hallgass meg minket röviden a te kegyelmességed szerint. Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez veszedelmes ember, és hasonlást támaszt a föld kerekségén levő valamennyi zsidó közt, és a nazarénusok felekezetének feje, Ki a templomot is meg akarta fertőztetni. Meg is fogtuk őt, és a mi törvényünk szerint akartuk megítélni. De Lisiás, az ezredes, nagy karhatalommal oda jövén, kivevé őt kezünkből. És azt parancsolá, hogy az ő vádolói hozzád jőjjenek. Tőle te magad, ha kihallgatod, értesülhetsz mindezekről, melyekkel mi őt vádoljuk. Helybenhagyák pedig a zsidók is, mondogatván, hogy úgy vannak ezek. Felele pedig Pál, miután intett néki a tiszttartó a szólásra: Mivelhogy tudom, hogy te sok esztendő óta vagy e népnek bírája, bátorságosabban védekezem a magam ügyében, Mert megtudhatod, hogy nincsen tizenkét napjánál több, mióta feljöttem imádkozni Jeruzsálembe. És a templomban sem találtak engem, hogy valakivel vetekedtem volna, vagy hogy a népet egybezendítettem volna, sem a zsinagógákban, sem a városban. Rám sem bizonyíthatják azokat, amikkel most engem vádolnak. Erről pedig vallást teszek néked, hogy én aszerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint aki hiszek mindazokban, amik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva. Reménységem lévén az Istenben, hogy amit ezek maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak. Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor. Sok esztendő múlva pedig eljövék, hogy az én népemnek alamizsnát hozzak és áldozatokat. Ezek közben találának engem megtisztulva a templomban, nem sokasággal, sem pedig háborúságtámasztásban, némely Ázsiából való zsidók, Kiknek ide kellett volna te elődbe jőni és vádolni, ha valami panaszuk volna ellenem. Avagy ezek magok mondják meg, vajjon találtak-é bennem valami hamis cselekedetet, mikor én a tanács előtt álltam; Hacsak ez egy szó tekintetében nem, melyet közöttük állva kiáltottam, hogy: A halottak feltámadása felől vádoltatom én tőletek e mai napon. Mikor pedig ezeket hallotta Félix, elhalasztá dolgukat, mivelhogy tüzetesebb tudomása volt e szerzet dolgai felől, és monda: Mikor Lisias ezredes alájő, dönteni fogok ügyetekben. És megparancsolá a századosnak, hogy Pált őrizzék, de enyhébb fogságban legyen, és senkit ne tiltsanak el az övéi közül attól, hogy szolgáljon néki, vagy hozzá menjen. Egynéhány nap múlva pedig Félix megjelenvén feleségével Drusillával egybe, ki zsidó asszony vala, maga elé hívatá Pált, és hallgatá őt a Krisztusban való hit felől. Mikor pedig ő igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről szólt, megrémülve monda Félix: Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hivatlak téged. Egyszersmind pedig azt is reményli vala, hogy Pál pénzt ad néki, hogy őt szabadon bocsássa: ezért gyakrabban is magához hivatván őt, beszélget vala véle. Mikor pedig két esztendő elmúlt, Félix utóda Porcius Festus lőn; és a zsidóknak kedveskedni akarván Félix, Pált fogságban hagyá.

Mai ige(biblia)-2021.10.10.

Példabeszédek 21. fejezet. Isten gondviselése igazgatja az emberek szívét és útait. Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt! Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr. Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál. A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn. A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra van; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre jut. A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, akik a halált keresik. Az istentelenek pusztítása magával ragadja őket; mert nem akartak igazságot cselekedni. Tekervényes a bűnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz. Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban. Az istentelennek lelke kiván gonoszt; és az ő szeme előtt nem talál könyörületre az ő felebarátja. Mikor a csúfolót büntetik, az együgyű lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, ő veszi eszébe a tudományt. Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek. Aki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik. A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást. Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedőinek. Az ember, aki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik. Szűkölködő ember lesz, aki szereti az örömet; aki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag! Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen büntettetik meg. Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddődő és haragos asszonynyal. Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt. Aki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet. A hősök városába felmegy a bölcs, és lerontja az ő bizodalmoknak erejét. Aki megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól. A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, aki haragjában kevélységet cselekszik. A restnek kivánsága megemészti őt; mert az ő kezei nem akarnak dolgozni. Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg adományát. Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi. A hazug bizonyság elvész; aki pedig jól figyelmez, örökké szól. Megkeményíti az istentelen ember az ő orczáját; az igaz pedig jól rendeli az ő útát. Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen. Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!

Apostolok cselekedetei 23.fejezet.-2021.10.09.

Apostolok cselekedetei 23.fejezet. Pál a főtanács előtt. Farizeusok és sadduczeusok miatta meghasonlanak. Az Úr szól hozzá. Mikor pedig a tanácsra vetette szemét Pál, monda: Atyámfiai, férfiak, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig. Ananiás főpap pedig megparancsolá azoknak, kik ő mellette állanak vala, hogy üssék őt szájon. Akkor Pál monda néki: Megver az Isten téged, te kimeszelt fal! És te leülsz engem a törvény szerint megítélni, és törvényellenesen cselekedve parancsolod, hogy engem verjenek? Az ott állók pedig mondának: Az Istennek főpapját szidalmazod-é? Pál pedig monda: Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap. Mert meg van írva: A te néped fejedelmét ne átkozd! Mikor pedig Pál eszébe vette, hogy az egyik részök a sadduczeusok, a másik pedig a farizeusok közül való, felkiálta a tanács előtt: Atyámfiai, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia, a halottak reménysége és feltámadása miatt vádoltatom én. Amint pedig ő ezt mondta, meghasonlás támada a farizeusok és a sadduczeusok között, és a sokaság megoszlott. Mert a sadduczeusok azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mind a kettőt vallják. Támada azért nagy kiáltozás: és felkelvén az írástudók a farizeusok pártjából, tusakodnak vala, mondván: Semmi rosszat sem találunk ez emberben; ha pedig lélek szólott néki, vagy angyal, ne tusakodjunk Isten ellen. Mikor pedig nagy hasonlás támadt, félvén az ezredes, hogy Pál szétszaggattatik azoktól, parancsolá, hogy a sereg alájővén, ragadja ki őt közülök, és vigye el a várba. A következő éjszakán pedig melléállván néki az Úr, monda: Bízzál Pál! Mert miképen bizonyságot tettél az én felőlem való dolgokról Jeruzsálemben, azonképen kell néked Rómában is bizonyságot tenned. Gyilkos terv Pál ellen, mely meghiúsul az ő Czézáreába vitele által. Midőn pedig nappal lőn, a zsidók közül némelyek összeszövetkezvén, átok alatt kötelezék el magokat, mondván, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, míg meg nem ölik Pált. Többen valának pedig negyvennél, kik ezt az összeesküvést szőtték. Ezek elmenvén a főpapokhoz és a vénekhez, mondának: Átok alatt megesküdtünk, hogy semmit nem ízlelünk addig, míg meg nem öljük Pált. Most azért ti jelentsétek be az ezredesnek a tanácscsal egybe, hogy holnap hozza le őt ti hozzátok, mintha az ő dolgának tüzetesebben végére akarnátok járni. Mi pedig, minekelőtte ő ide érne, készek vagyunk őt megölni. Meghallván azonban a Pál nőtestvérének fia e cselvetést, megjelenvén és bemenvén a várba, tudtára adá Pálnak. Pál pedig egyet a századosok közül magához hívatván, monda: Ezt az ifjat vezesd az ezredeshez; mert valamit akar néki jelenteni. Az annakokáért maga mellé vévén őt, vivé az ezredeshez, és monda: A fogoly Pál magához hivatván engem, kéré, hogy ez ifjat hozzád vezessem, mert valamit akar néked mondani. Az ezredes pedig őt kézen fogván, és félrevonulván külön, tudakolá: Micsoda az, amit nékem jelenteni akarsz? Az pedig monda: A zsidók elvégezték, hogy megkérnek téged, hogy Pált holnap vidd le a tanács elé, mintha valamit tüzetesebben meg akarnának tudakozni ő felőle. Te azért ne engedj nékik: mert közülök negyvennél több férfiú leselkedik ő utána, kik átok alatt kötelezték el magukat, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, míg meg nem ölik őt. És immár készen vannak, várakozva a te izenetedre. Az ezredes tehát elbocsátá az ifjat, meghagyván néki, hogy el ne mondd senkinek, hogy ezeket megjelentetted nékem. És magához hivatván kettőt a századosok közül, monda: Készítsetek föl kétszáz vitézt, hogy induljanak Czézáreába, és hetven lovast, és kétszáz parittyást, az éjszakának harmadik órájától fogva. És hogy barmokat is adjanak melléjük, hogy Pált felültetve békességgel vigyék Félix tiszttartóhoz. Levelet is írt, melynek tartalma ez vala: Klaudius Lisiás a nemes Félix tiszttartónak üdvöt! Ezt a férfiút, kit a zsidók megfogtak és meg akartak ölni, oda menvén a sereggel, kiszabadítám, megértvén, hogy római. Meg akarván pedig tudni az okát, miért vádolják őt, levivém őt az ő tanácsuk elébe. És úgy találtam, hogy ő az ő törvényüknek kérdései felől vádoltatik, de semmi halálra vagy fogságra méltó vétke nincs. Minthogy pedig nékem megjelentették, hogy a zsidók e férfiú után ólálkodni akarnak, azonnal hozzád küldém, meghagyva vádolóinak is, hogy a mi dolguk van ő ellene, te előtted mondják meg. Légy jó egészségben! A vitézek tehát, amint nékik megparancsolták, Pált felvévén, elvivék azon éjszakán Antipatrisba. Másnap pedig hagyván a lovagokat tovább menni ő vele, visszatérének a várba. Azok pedig eljutván Czézáreába, és átadván a levelet a tiszttartónak, Pált is elébe állaták. Mikor pedig elolvasta a tiszttartó, és megkérdezte, melyik tartományból való, és megértette, hogy Czilicziából, Monda: Majd kihallgatlak, mikor vádlóid is eljőnek. És parancsolá, hogy a Héródes palotájában őrizzék őt.

Mai ige(biblia)-2021.10.09.

Példabeszédek 20. fejezet. Dobzódástól és hevességtől való óvás. A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs! Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; aki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen. Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstől; valaki pedig bolond, patvarkodik. A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit. Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt. A legtöbb ember talál valakit, aki jó hozzá; de hű embert, azt ki találhat? Aki az ő tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az ő fiai ő utána! A király, ha az ő ítélőszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat. Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől? A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettő. Az ő cselekedetiből ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az ő cselekedete. A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt. Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, és megelégszel kenyérrel. Hitvány, hitvány, azt mondja a vevő; de mikor elmegy, akkor dicsekedik. Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak. Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát. Gyönyörűséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az ő szája kavicsokkal. A gondolatok tanácskozással erősek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást. Megjelenti a titkot, aki rágalmazó; tehát aki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál. Aki az ő atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben. Amely örökséget először siettetnek, annak vége meg nem áldatik. Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged! Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok. Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az ő útában? Tőr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni. Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket. Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét. A kegyelmesség és az igazság megőrzik a királyt, megerősíti irgalmasság által az ő székét. Az ifjaknak ékessége az ő erejök; és a véneknek dísze az ősz haj. A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig ható csapások.

Apostolok cselekedetei 22.fejezet.-2021.10.08.

Apostolok cselekedetei 22.fejezet. Pál elmondja a zsidóknak megtérése történetét. Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, amelylyel most magamat előttetek mentem. Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájok, még inkább nyugalmat tanusítottak. És monda: Én zsidó ember vagyok, születtem a czilicziai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma: És ezt a tudományt üldöztem mind halálig, megkötözvén és tömlöczbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat. Miképen a főpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek. Lőn pedig, hogy amint menék és közelgeték Damaskushoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem. És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te kergetsz. Akik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, aki velem szól vala, nem hallották. Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj fel és menj el Damaskusba; és ott megmondják néked mindazokat, amik elrendelvék néked, hogy véghez vigyed. Mikor pedig nem láték annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve menék Damaskusba. Egy bizonyos Ananiás pedig, ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek, Hozzám jöve és mellém állva monda nékem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én azon szempillantásban reá tekintettem. Ő pedig monda: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából. Mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél azok felől, amiket láttál és hallottál. Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét. Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben, És látám őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből: mert nem veszik be a te tanúbizonyságtételedet én felőlem. És én mondék: Uram, ők magok tudják, hogy én tömlöczbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, akik hisznek vala te benned: És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét, akik őt megölték. És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé. Hallgatják vala pedig őt e szóig; de most felemelék szavokat, mondván: Töröld el a földszínéről az ilyent, mert nem illik néki élni. Mikor pedig azok kiabáltak, és köntösüket elhányák, és port szórának a levegőbe, Parancsolá az ezredes, hogy vigyék őt a várba, mondván, hogy korbácsütésekkel vallassák ki őt, hogy megtudhassa, mi okért kiabáltak úgy reá. Amint azonban lekötötték őt a szíjakkal, monda Pál az ott álló századosnak: Vajjon szabad-é néktek római embert, kit el nem ítéltek, megostorozni? Miután pedig ezt meghallá a százados, elmenvén, megjelenté az ezredesnek, mondván: Meglásd, mit akarsz cselekedni; mert ez az ember római. Hozzámenvén azért az ezredes, monda néki: Mondd meg nékem, te római vagy-é? Ő pedig monda: Az. És felele az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig benne is születtem. Mindjárt eltávozának azért ő tőle, akik őt vallatni akarák. Sőt az ezredes is megijede, mikor megértette, hogy római, és hogy őt megkötöztette. Másnap pedig meg akarván tudni a bizonyos valóságot, miben vádoltatik a zsidóktól, feloldatá őt bilincseiből, és megparancsolá, hogy a főpapok az ő egész tanácsokkal egyben hozzá menjenek; és levezetvén Pált, eleikbe állatá.