Mai ige(biblia)-2021.03.31.

GYORGY
2021. március 31., szerda 04:26
0 Hozzászólás
Igék

Jób könyve 20. fejezet. Czófár második beszéde: felhozza azt a mondást, hogy az istentelenek vigassága rövid. Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda: Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és emiatt nagy az izgatottság bennem. Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem. Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette, Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való? Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével: Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és akik látták, azt mondják: Hol van ő? Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás. A szem, amely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele. Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát. Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba. Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá; És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között: Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében. Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten. A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt, Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat. Amit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak. Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt. Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát. Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte. Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá. Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt. Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át. Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette. Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, ami sátrában megmaradt. Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad. Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján. Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.

0 megtekintés
Megosztás

Mai ige(biblia)-2021.03.30.

GYORGY
2021. március 30., kedd 04:24
0 Hozzászólás
Igék

Jób könyve 19. fejezet. Jób ötödik védekezése: panaszkodik barátainak keménysége miatt, rajzolja nagy nyomorúságát, de végül arra a boldog bizonyosságra emelkedik, hogy az ő Megváltója él. Felele pedig Jób, és monda: Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel? Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem? Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul. Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett? Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül. Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság. Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett. Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé. Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé. Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel. Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak. Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem. Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam. Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök. Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki. Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt. Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem. Megútált minden meghitt emberem; akiket szerettem, azok is ellenem fordultak. Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg. Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem! Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel? Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének! Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének! Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. Akit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem; Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik. Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

0 megtekintés
Megosztás

Mai ige(biblia)-2021.03.29.

GYORGY
2021. március 29., hétfő 04:21
0 Hozzászólás
Igék

Jób könyve 18. fejezet. Bildád második beszéde: Jóbhoz intézett keserű megszólítása után az istentelenek elkerülhetetlen veszedelmét rajzolja. Felele pedig a sukhi Bildád, és monda: Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk. Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben? Te éretted, aki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről? Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája. A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette. Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt. Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár. A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt. Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén. Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon. Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett. Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje. Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő. Az lakik sátorában, aki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak. Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága. Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve. A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt. Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján. Az ő pusztulásától megborzadnak, akik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket. Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, aki nem tiszteli Istent.

0 megtekintés
Megosztás

Mai ige(biblia)-2021.03.28.

GYORGY
2021. március 28., vasárnap 04:33
0 Hozzászólás
Igék

Jób könyve 17. fejezet. Folytatás: Jób maga körül nem lát mást, csak nyomorúságot és maga előtt csak a sírt. Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt. Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet? Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket. Aki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak. Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök. A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék. Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad. Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz. Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek. Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiúsulának. Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz. Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném. Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel? Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

0 megtekintés
Megosztás

Mai ige(biblia)-2021.03.27.

GYORGY
2021. március 27., szombat 04:34
0 Hozzászólás
Igék

Jób könyve 16. fejezet. Jób negyedik védekezése: barátaitól meg nem értetve Istennek panaszolja nyomorúságát. Felele pedig Jób, és monda: Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan! Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz? Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet; Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat. Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem? Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét. Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem. Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét. Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem. Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet. Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának. Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja. Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős. Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat. Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt; Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta. Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára! Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban! Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem, Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát. Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.

0 megtekintés
Megosztás

Mai ige(biblia)-2021.03.26.

GYORGY
2021. március 26., péntek 04:22
0 Hozzászólás
Igék

Jób könyve 15. fejezet. Elifáz második beszéde: feddi Jóbot vakmerő szavaiért és rajzolja az istentelenek nyomorúságát. Majd felele a Témánból való Elifáz és monda: Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel? Vetekedvén oly beszéddel, amely nem használ, és oly szavakkal, amelyekkel semmit sem segít. Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is! Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad. A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened. Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok? Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é? Mit tudsz te, amit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, ami nálunk nem volna meg? Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál. Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, amely szeliden bánt veled? Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid? Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon? Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, aki asszonytól születik? Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében: Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, aki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?! Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el; Amit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót; Akiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala. Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma. A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító! Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve. Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja. Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király. Mert az Isten ellen nyújtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen; Kinyújtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt. Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára; És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, amelyek dűlőfélben vannak: Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet. Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el. Ne higyjen a hívságnak, aki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma. Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik. Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát. Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat. Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.

0 megtekintés
Megosztás
 
Következő oldal