Mai ige(biblia)-2021.03.25.

Jób könyve 14. fejezet. Befejezés: Jób panaszkodik az ember semmisége miatt és hiába keres vigasztaló reménységet. Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő. Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó. Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem? Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki. Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, amelyet nem hághat át. Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek. Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak. Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke: A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete. De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő? Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad: Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból. Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, amíg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom. Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után. De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet! Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez. Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről; A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé. Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt. Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök. Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.

Mai ige(biblia)-2021.03.24.

Jób könyve 13. fejezet. Folytatás: Jób barátait magukat is óva figyelmezteti Isten igazságosságára és felségére, melytől megilletődötten elkezdi Istenhez intézett beszédét. Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette. Amint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok. Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet. Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok. Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne. Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire. Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot? Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok? Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, amint megcsalható az ember? Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók. Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok? A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak. Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam. Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet? Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte! Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe. Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat. Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam. Ki az, aki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék. Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el. Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem. Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj. Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra! Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül? A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é? Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?! Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait? Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, amelyet moly emészt.

Mai ige (biblia)-2021.03.23.

Jób könyve 12. fejezet. Jób harmadik védekezése: korholja barátainak felfuvalkodott bölcsességét és felülmúlja őket Isten korlátlan hatalmának rajzolásában. Felele erre Jób, és monda: Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség! Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket? Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, aki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant! A szerencsétlen megvetni való, gondolja, aki boldog; ez vár azokra, akiknek lábok roskadoz. A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, akik ingerlik az Istent, és aki kezében hordja Istenét. Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked. Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked. Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt? Akinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke. Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt? A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é? Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem. Ímé, amit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az. Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet. Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és aki tévelygésre visz. A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja. A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra. A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja. Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot. Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja. Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza. Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket. Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket. És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.

Mai ige(biblia)-2021.03.22.

Jób könyve 11. fejezet. Czófár első beszéde: Jób a mindentudó Isten előtt alázza meg magát. Felele a Naamából való Czófár, és monda: A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza? Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, aki megszégyenítsen?! Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt. De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened! És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből. Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é? Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél. Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg? Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra! És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is. Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd; Ha a hamisságot, amely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság; Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél; Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról. Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel. Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál. Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked. De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!

Mai ige(biblia)-2021.03.21.

Jób könyve 10. fejezet. Folytatás: Jób panaszkodik, hogy Isten a maga teremtményét oly súlyosan meglátogatja. Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében. Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?! Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod? Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, amint halandó lát? Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai? Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz. Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, aki kezedből kiszabadítson! Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?! Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem? Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem? Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem. Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet. De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban: Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem. Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra! Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám. Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem. Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem! Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna! Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé, Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe; Az éjféli homálynak földébe, amely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.

Mai ige(biblia)-2021.03.20.

Jób könyve 9. fejezet. Jób második védekezése: a Mindenhatóval senki nem perelhet. Felele pedig Jób, és monda: Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél? Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki. Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon? Aki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában. Aki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek. Aki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat. Aki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos. Aki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait. Aki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul. Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre. Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel? Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is. Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat? Aki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz. Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; Aki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól. Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot? Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet. Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet. Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt! Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását. A föld a gonosz kezébe adatik, aki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő? Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót. Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű. Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek: Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem. Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába? Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet: Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem. Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk. Nincs is közöttünk igazlátó, aki kezét közbe vethesse kettőnk között! Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem: Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!