Mai ige(biblia)-2021.03.19.

GYORGY
2021. március 19., péntek 04:39
0 Hozzászólás
Igék

Jób könyve 8. fejezet. Bildád első beszéde: csak bűnbánat lehet Jób számára a boldogságra vivő út; az istentelenek elvesznek. Akkor felele a sukhi Bildád, és monda: Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél? Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot? Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket. De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz; Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát. És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon. Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra! Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön. Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?! Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül? Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad. Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, akik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész. Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló. Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg. Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén. Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen. Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak! Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból. Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt. Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal. Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.

0 megtekintés
Megosztás

Mai ige(biblia)-2021.03.18.

GYORGY
2021. március 18., csutörtök 04:38
0 Hozzászólás
Igék

Jób könyve 7. fejezet. Folytatás: Jób kéri Istent, hogy vagy vegye el életét, vagy kímélje meg őt. Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai? Amint a szolga kívánja az árnyékot, és amint a béres reményli az ő bérét: Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra. Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig. Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed. Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el. Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót. Nem lát engem szem, amely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok! A felhő eltünik és elmegy, így aki leszáll a sírba, nem jő fel többé. Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé. Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében. Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem? Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam: Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem; Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat. Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem. Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá? Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt. Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, amíg nyálamat lenyelem? Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére. És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.

0 megtekintés
Megosztás

Mai ige(biblia)-2021.03.17.

GYORGY
2021. március 17., szerda 04:37
0 Hozzászólás
Igék

Jób könyve 6. fejezet. Jób menti magát és panaszkodik barátainak keménysége miatt. Jób pedig felele, és monda: Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba! Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim. Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, amelyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem. Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett? Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek? Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér! Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek; És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem! Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, amely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét. Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?! Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é? Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?! A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét. Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, amint túláradnak medrükön a patakok. Amelyek szennyesek a jégtől, amelyekben olvadt hó hömpölyög; Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak. Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek. Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek. Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak. Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek. Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem? Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem? Tanítsatok meg és én elnémulok, s amiben tévedek, értessétek meg velem. Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok? Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai! Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?! Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom? Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll. Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

0 megtekintés
Megosztás

Mai ige(biblia)-2021.03.16.

GYORGY
2021. március 16., kedd 04:28
0 Hozzászólás
Igék

Jób könyve 5. fejezet. Folytatás: az istentelen elvész; aki Isten előtt meghajlik, az megszabadul. Kiálts csak! Van-é, aki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz? Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el. Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát. Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, aki kimentse őket. Amit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el. Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság! Hanem nyomorúságra születik az ember, amint felfelé szállnak a parázs szikrái. Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet. Aki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, amiknek száma nincsen. Aki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát. Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa. Aki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék. Aki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi. Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka. Aki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt; Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját. Ímé, boldog ember az, akit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad! Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged. Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől. A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik. A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz. Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled. Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt. Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű. Érett korban térsz a koporsóba, amint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona. Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.

0 megtekintés
Megosztás

Mai ige(biblia)-2021.03.15.

GYORGY
2021. március 15., hétfő 04:23
0 Hozzászólás
Igék

Jób könyve 4. fejezet. Elifáz első beszéde: Isten nem büntet ártatlant. És felele a témáni Elifáz, és monda: Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben? Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted; A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted; Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz! Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége? Emlékezzél, kérlek, ki az, aki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak? Amint én láttam, akik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak. Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak. Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek. Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek. Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet. Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket. Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat. Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék. Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék: Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember? Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát: Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, akiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?! Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre. Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?

0 megtekintés
Megosztás

Mai ige(biblia)-2021.03.14.

GYORGY
2021. március 14., vasárnap 04:40
0 Hozzászólás
Igék

Jób könyve 3. fejezet. Jób ajka átokszóra nyílik. Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját. És szóla Jób, és monda: Veszszen el az a nap, amelyen születtem, és az az éjszaka, amelyen azt mondták: fiú fogantatott. Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon. Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé. Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz. Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon. Átkozzák meg azt, akik a nappalt átkozzák, akik bátrak felingerelni a leviathánt. Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját! Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot. Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem múltam, mihelyt megszülettem? Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?! Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék - Királyokkal és az ország tanácsosaival, akik magoknak kőhalmokat építenek. Vagy fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, akik ezüsttel töltik meg házaikat. Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek? Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, akiknek erejök ellankadt. A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát. Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad. Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek? Akik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset. Akik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót. A férfiúnak, aki útvesztőbe jutott, és akit az Isten bekerített köröskörül. Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok. Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam. Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

0 megtekintés
Megosztás
Előző oldal
Következő oldal