Zsoltárok könyve 44. fejezet. Panasz, hogy Isten elvette az ő népét. Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, amelyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket. Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak! Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat. Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem; Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg. Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela. Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel. Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és akik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak. Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között. Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra. Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek. Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek. Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem. A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt. Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet. Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről: Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát. Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez: Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait. Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat. Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké! Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Zsoltárok könyve 43. fejezet. Folytatás. Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertől szabadíts meg engem. Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba. Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem! Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.
Zsoltárok könyve 42. fejezet. A szent hely után való óhajtozás idegen földön. Az éneklőmesternek; Kóráh fiainak tanítása. Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten! Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt? Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?" Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig. Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért. Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről. Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem! Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez. Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened? Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.
Zsoltárok könyve 41. fejezet. Betegségben való panaszkodás kárörvendő ellenségek és hűtlen barátok miatt. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Boldog, aki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának. Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében. Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened! Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve? Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára és beszél. Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem: Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé! Még az én jóakaróm is, akiben bíztam, aki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem. De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik! Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem; Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen!
Zsoltárok könyve 40. fejezet. A megmentett kegyes Istennek hálával, engedelmességgel és könyörgéssel áldozik. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. És új éneket adott szájamba, ami Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban. Boldog ember az, aki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez! Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám. Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál. Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem, Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van. Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram! Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben. Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem. Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bűneim, amelyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem. Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre! Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, akik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, akik bajomat kívánják. Pusztuljanak el az ő gyalázatosságuk miatt, akik azt mondják nékem: Hehé, hehé! Örülnek és örvendeznek majd mindazok, akik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, akik szeretik a te szabadításodat. Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!
Zsoltárok könyve 39. fejezet. Türelmes hallgatásra való elhatározás az emberi gyarlóságra való tekintettel. Könyörgés isteni vigasztalásért. Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, amíg előttem van a hitetlen. Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott. Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel: Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok. Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela. Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat! Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam. Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává! Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted. Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én. Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela. Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm. Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!
Ma hajnalban 2016.09.08.-án 6 órakor arra ébredtem,hogy a messenger megcsörrent,mintha üzenetem érkezett volna.Ahogy felébredtem,még csukott szemnél azt az írott üzenetet olvastam,hogy "VEZESD A NÉPEDET".Eltűnt az írás és kinyitottam a szememet.
" A NAGY EMBERI tragédia az engedetlenség az isteni akarat felé. Az emberiség nagy elár...
Az influenzának van 8 alaptípusa, a különböző alaptípusok különféle permutációkat hoznak létre, elég...
hello!
Bízd Újra Életed Krisztusra!
Teremtõm, jöjj hozzám, Jahve, Istenem, ments meg engem! Ég és Föld Ura áldj meg...
"
A NAGY EMBERI tragédia az engedetlenség az isteni akarat felé. Az emberiség nagy elár...