JÉZUS KRISZTUS MENNYEI KIRÁLYSÁGA

Apostolok cselekedetei 16.fejezet.-2021.10.02.

GYORGY

2021. október 2., szombat 05:55

Apostolok cselekedetei 16.fejezet. Pál Timótheust magához veszi, az evangyéliomot Ázsiából Európába hozza. Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timótheus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak, de görög atyának fia; Kiről jó bizonyságot tesznek vala a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak. Ezt Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt. És amint általmentek a városokon, meghagyák nékik, hogy tartsák meg a rendeléseket, melyeket végeztek a Jeruzsálemben levő apostolok és vének. A gyülekezetek azért erősödének a hitben, és gyarapodának számban naponként. Eljárván pedig Frigiát és Galácia tartományát, mivelhogy eltiltatának a Szent Lélektől, hogy az ígét Ázsiában hirdessék, Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Lélek. Áthaladván azért Misián, lemenének Tróásba. És azon az éjszakán látás jelenék meg Pálnak: egy macedón férfiú állt előtte, kérve őt és ezt mondva: Jer által Macedóniába, és légy segítségül nékünk! Mihelyt pedig a látást látta, azonnal igyekezénk elmenni Macedóniába, megértvén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangyéliomot. Elhajózván azért Tróásból, egyenesen Sámothrákéba mentünk, és másnap Neápolisba; Onnét pedig Filippibe, mely Macedónia azon részének első gyarmatvárosa. És ebben a városban töltöttünk néhány napot. Pál élményei Filippiben: Lidia és a börtönőr megtér. És szombatnapon kimenénk a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni; és leülvén, beszélgeténk az egybegyűlt asszonyokkal. És egy Lidia nevű, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata reánk. Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, amiket Pál mond vala. Mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok ott. És unszola minket. Lőn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jöve előnkbe, kiben jövendőmondásnak lelke vala, ki az ő urainak nagy hasznot hajta jövendőmondásával. Ez követvén Pált és minket, kiált vala, mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik. Ezt pedig több napon át mívelte. Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a léleknek: Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne abban az órában. Látván pedig annak az urai, hogy keresetüknek a reménysége elveszett, megfogva Pált és Silást, vonák a piaczra a hatóságok elé. És odavezetvén őket a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat, És olyan szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk. És velök egyben feltámada a sokaság ő ellenök. A bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzteték őket. És miután sok ütést mértek rájok, tömlöczbe veték őket, megparancsolva a tömlöcztartónak, hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöczbe, és lábaikat kalodába szorítá. Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. És hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöcz fundamentomai; és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájoknak a bilincsei feloldódnak. Fölserkenvén pedig a tömlöcztartó, és látván, hogy nyitva vannak a tömlöcznek ajtai, kivonva fegyverét, meg akará magát ölni, azt gondolván, hogy elszöktek a foglyok. Pál azonban nagy fenszóval kiáltá, mondván: Semmi kárt ne tégy magadban; mert mindnyájan itt vagyunk! Az pedig világot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Silás elé, És kihozván őket, monda: Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek? Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe! És hirdeték néki az Úrnak ígéjét, és mindazoknak, kik az ő házánál valának. És az magához vévén őket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektől; és megkeresztelkedék azonnal ő és az övéi mindnyájan. És bevivén őket házába, asztalt teríte nékik, és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek. Mikor pedig megvirradt, a bírák elküldék a poroszlókat, mondván: Bocsásd el azokat az embereket. A tömlöcztartó pedig tudtára adá e szavakat Pálnak: A bírák ide küldöttek, hogy bocsássalak el titeket: most azért kimenvén, menjetek el békességgel! Pál pedig monda nékik: Megvesszőztek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott római emberek vagyunk, és tömlöczbe vetettek: és most alattomban akarnak bennünket kiküldeni? Nem úgy; hanem jőjjenek ők maguk és vezessenek ki minket. A poroszlók pedig megmondák a bíráknak e beszédeket; és azok megfélemlének, mikor meghallották, hogy rómaiak, És odamenvén, megkérlelék őket: és kivezetvén, kérék, hogy menjenek ki a városból. Kijövén pedig a tömlöczből, bemenének Lidiához; és mikor látták az atyafiakat, vígasztalák őket, és eltávozának.

Megosztás a facebookon

Mai ige(biblia)-2021.10.02.

GYORGY

2021. október 2., szombat 05:51

0 Hozzászólás

Igék

Példabeszédek 13. fejezet. A bölcs és a bolond magaviselet folytatólagos leírása. A bölcs fiú enged atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád. A férfi az ő szájának gyümölcséből él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel. Aki megőrzi az ő száját, megtartja önmagát; aki felnyitja száját, romlása az annak. Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik. A hamis dolgot gyűlöli az igaz; az istentelen pedig gyűlölségessé tesz és megszégyenít. Az igazság megőrzi azt, aki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bűnöst. Van, aki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van. Az ember életének váltsága lehet az ő gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést. Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik. Csak háborúság lesz a kevélységből: azoknál pedig, akik a tanácsot beveszik, bölcseség van. A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; aki pedig kezével gyűjt, megőregbíti azt. A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája. Az igének megútálója megrontatik; aki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi. A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására. Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény. Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az ő bolondságát. Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyulás. Szegénység és gyalázat lesz azon, aki a fenyítéktől magát elvonja; aki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik. A megnyert kivánság gyönyörűséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól. Aki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; aki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol. A bűnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet Isten. A jó örökséget hágy unokáinak; a bűnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára. Bő étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, aki igazságtalansága által vész el. Aki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; aki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel. Az igaz eszik az ő kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szűkölködik.

Megosztás a facebookon

Apostolok cselekedetei 15.fejezet.-2021.10.01.

GYORGY

2021. október 1., péntek 05:56

0 Hozzászólás

Igék

Apostolok cselekedetei 15.fejezet. Apostolok gyűlése és végzése, hogy a pogányokból lett hívőkre a törvény jármát ne tegyék. Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek. Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében. Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak. Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök. Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák. Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek. És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek. És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is; És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét. Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk? Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is. Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, amint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten ő általok a pogányok között. Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem! Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének, És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva: Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt: Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi. Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit. Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák. Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának. Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Czilicziában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket! Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk: Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal, Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket. Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben! Azok annakokáért elbocsáttatván, elmenének Antiókhiába; és egybegyűjtvén a sokaságot, átadák a levelet. És mikor elolvasták, örvendezének az intésen. Júdás és Silás pedig maguk is próféták lévén, sok beszéddel inték az atyafiakat, és megerősíték. Miután pedig bizonyos időt eltöltöttek, elbocsáták őket az atyafiak békességgel az apostolokhoz. De Silásnak tetszék ott maradni. Pál és Barnabás is Antiókhiában időzének, tanítva és prédikálva másokkal is többekkel az Úrnak ígéjét. Pál második térítői útja. Egynéhány nap múlva pedig monda Pál Barnabásnak: Visszatérve most, látogassuk meg a mi atyánkfiait minden városban, melyben hírdettük az Úrnak ígéjét, hogyan vannak. És Barnabás azt tanácsolá, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik. Pál azonban azt tartá méltónak, hogy aki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velök a munkára, ne vegyék maguk mellé azt. Meghasonlás támada azért, úgyhogy elszakadának egymástól, és Barnabás maga mellé véve Márkot, elhajózék Cziprusba; Pál pedig Silást választván maga mellé, elméne, az Isten kegyelmére bízatván az atyafiaktól. És eljárá Siriát és Czilicziát, erősítve a gyülekezeteket.

Megosztás a facebookon

Mai ige(biblia)-2021.10.01.

GYORGY

2021. október 1., péntek 05:51

0 Hozzászólás

Igék

Példabeszédek 12. fejezet. A bölcsnek és bolondnak magaviselete. A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja ő. Nem erősül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul. A derék asszony koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítő. Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás. Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat. Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll. Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű útálatos lesz. Jobb, akit kevésre tartanak, és szolgája van, mint aki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű. Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen. Aki míveli az ő földét, megelégedik eledellel; aki pedig követ hiábavalókat, bolond az. Kívánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt. Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz. Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának. A bolondnak úta helyes az ő szeme előtt, de aki tanácscsal él, bölcs az. A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember. Aki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot. Van olyan, aki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság. Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig. Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság. Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával. Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; akik pedig cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála. Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot. A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizető lesz. A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt. Útba igazítja az ő felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti őket. Nem süti meg a rest, amit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége. Az igazságnak útjában van élet; és az ő ösvényének úta halhatatlanság.

Megosztás a facebookon