Mai ige(biblia)-2021.04.02.

Jób könyve 22. fejezet. Elifáz utolsó beszéde: egyenest durva bűnökkel vádolja Jóbot, óvja vakmerő gondolkodástól és megtérésre inti. Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda: Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos! Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz? A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled? Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod? Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted. Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. Aki hatalmas volt, azé vala az ország, és aki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta. Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek. Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés; Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, amely elborít! Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak! És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, ami a homály mögött van? Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár. Az ősvilág ösvényét követed-é, amelyen az álnok emberek jártak; Akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?! Akik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható? Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem. Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket: Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg! Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád. Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit! Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól. Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat: És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd. Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled. Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat. Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik. Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja. Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.

Ajánló
Kommentek
  1. Én