Mai ige(biblia)-2021.04.16.

Jób könyve 36. fejezet. Elihu utolsó beszéde: még egyszer az Isten igazságosságára és nagyságára utal. És folytatá Elihu, és monda: Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom. Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok. Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted. Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje. Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen. Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak. És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein: Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok. Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek: Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben. Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki. De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket. Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló. A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket. Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, ahol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva; De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság. Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el. Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre! Ne kívánjad az éjszakát, amely népeket mozdít ki helyökből. Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted. Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, aki úgy tanítson, mint ő? Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél? Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, amelyről énekelnek az emberek! Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja. Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki. Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá, Amelyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre. De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását? Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit. Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen. Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen. Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.

Ajánló
Kommentek
  1. Én