Mai ige(biblia)-2021.04.12.

GYORGY
2021. április 12., hétfő 04:24
0 Hozzászólás
Igék

Jób könyve 32. fejezet. Elihu első beszéde: megmagyarázza, hogy bár fiatal, miért nyitja meg ajkait. Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt: Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, aki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél. De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot. Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála. De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja. És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet. Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága! Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, ami értelmet ad néki! Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet. Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet! Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, amíg okoskodtatok, amíg szavakat keresgéltetek. Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt. Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember! Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki. Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó. Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé. Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet! Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek. Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, amelynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad. Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek. Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem; Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!

0 megtekintés
Megosztás

Mai ige(biblia)-2021.04.11.

GYORGY
2021. április 11., vasárnap 04:24
0 Hozzászólás
Igék

Jób könyve 31. fejezet. Jób beszédeinek befejezése: erősíti, hogy feddhetetlenül járt Isten és emberek előtt. Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem. És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem? Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet? Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett: Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat! Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt: Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől! Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján: Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája. Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn. Mert tűz volna ez, amely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem: Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki? Nem az teremtette-é őt is, aki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében? Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem; És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett; Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt! Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt; Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett; Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet; A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom! Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék! Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam! Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem; Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt, És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet: Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent! Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte; (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!) Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, aki az ő húsával jól nem lakott? (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.) Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet: Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki! Oh, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm. Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném! Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá! Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak; Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam: Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.

0 megtekintés
Megosztás

Mai ige(biblia)-2021.04.10.

GYORGY
2021. április 10., szombat 04:40
0 Hozzászólás
Igék

Jób könyve 30. fejezet. Jób leírja mostani nyomorúságát. Most pedig nevetnek rajtam, akik fiatalabbak nálam akiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna. Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett! Szükség és éhség miatt összeaszottak, akik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot. Akik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök. Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt. Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban. A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek. Esztelen legények, sőt becstelen fiak, akiket kivertek az országból. És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk! Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem. Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik. Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak. Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök. Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide. Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő. Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem. Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim. A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra. A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz. Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám! Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem. Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban. Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába; De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért? Avagy nem sírtam-é azon, akinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú? Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve. Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai. Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom. Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak. Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt. Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.

0 megtekintés
Megosztás

Mai ige(biblia)-2021.04.09.

GYORGY
2021. április 9., péntek 05:14
0 Hozzászólás
Igék

Jób könyve 29. fejezet. Jób rajzolja elébbi boldogságát. Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda: Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, amikor Isten őrzött engem! Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet; Amint java-korom napjaiban valék, amikor Isten gondossága borult sátoromra! Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim; Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott; Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám: Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak. A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették. A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt. Mert amely fül hallott, boldognak mondott engem, és amely szem látott, bizonyságot tett én felőlem. Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, akinek nem volt segítsége. A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém. Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem. A vaknak én szeme valék, és a sántának lába. A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém. Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala. Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim. Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat. Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben. Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra. Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem. Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra. Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be. Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint aki bánkódókat vigasztal.

0 megtekintés
Megosztás

Mai ige(biblia)-2021.04.08.

GYORGY
2021. április 8., csutörtök 04:24
0 Hozzászólás
Igék

Jób könyve 28. fejezet. A természet elrejtett dolgait kikutathatja az ember, Isten bölcsessége kikutathatatlan; az ahhoz vezető út az istenfélelem. Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, ahol tisztítják. A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják. Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét. Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze. Van föld, amelyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által; Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van. Van ösvény, amelyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt. Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon. Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja. A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme. Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza. De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye? Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található. A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen. Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető. Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafírral. Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető. Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél. Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze. A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek? Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van. A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel! Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét. Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt. Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette; Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat: Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt. Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.

0 megtekintés
Megosztás

Mai ige(biblia)-2021.04.07.

GYORGY
2021. április 7., szerda 04:44
0 Hozzászólás
Igék

Jób könyve 27. fejezet. Jób befejező beszédei: erősíti ártatlanságát és megmutatja mily mulandó az istentelenek szerencséje. Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda: Él az Isten, aki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, aki keserűséggel illette az én lelkemet, Hogy mindaddig, amíg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban; Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot! Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! Amíg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom. Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem. Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és aki ellenem támad, mint az álnok. Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét? Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá? Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent? Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; amik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el. Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?! Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, amelyet elvesznek: Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem. Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják. Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat: Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik. Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó. Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen. Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar. Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről. Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől. Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.

0 megtekintés
Megosztás
Előző oldal
Következő oldal