Jób könyve 38. fejezet. Az Úrnak első beszéde a forgószélből. Leírja a teremtésben és a világkormányzásban nyilatkozó csodákat és lesújtja Jób bölcselkedését. Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda: Ki az, aki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel? Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem! Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt? Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának? És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, amikor előtünt, az anyaméhből kijött; Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt? Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje: És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak! Parancsoltál-é a reggelnek, amióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét? Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla. Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában. Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék? Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét? Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é? Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod? Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye? Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait. Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy! Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é? Amit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára? Melyik út visz oda, ahol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön? Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat? Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen; Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot? Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit? Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte? Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe? Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é? A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt? Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön? Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged? Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk? Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet? Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit; Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
Jób könyve 37. fejezet. Elihu beszédének befejezése: Isten felséges volta a zivatarban. Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, amely az ő szájából kijön! Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig. Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült. Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük. Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok. Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve. Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad. Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy. Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége. Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma. És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, amit parancsol nékik, a föld kerekségének színén. Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt. Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit. Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma? Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é? Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől? Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, amely szilárd, mint az aczéltükör? Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk. Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna! Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül. Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség. Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja. Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Jób könyve 36. fejezet. Elihu utolsó beszéde: még egyszer az Isten igazságosságára és nagyságára utal. És folytatá Elihu, és monda: Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom. Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok. Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted. Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje. Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen. Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak. És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein: Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok. Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek: Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben. Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki. De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket. Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló. A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket. Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, ahol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva; De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság. Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el. Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre! Ne kívánjad az éjszakát, amely népeket mozdít ki helyökből. Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted. Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, aki úgy tanítson, mint ő? Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél? Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, amelyről énekelnek az emberek! Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja. Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki. Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá, Amelyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre. De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását? Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit. Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen. Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen. Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
Jób könyve 35. fejezet. Elihu harmadik beszéde: az ember csak magának árt panaszkodásával. Isten igaz téletet tart. Tovább is felele Elihu, és monda: Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené? Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném? Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt. Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted! Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki? Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből? Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ. A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt; De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, aki hálaénekre indít éjszaka; Aki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál? Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt; Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint. Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz! Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra: Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.
Jób könyve 34. fejezet. Elihu második beszéde: feddi Jóbnak vakmarő szavait. A Mindenható az ítéletet el nem fordtja. És szóla Elihu, és monda: Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket! Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt. Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó? Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat. Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül! Melyik ember olyan, mint Jób, aki iszsza a csúfolást, mint a vizet. És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár! Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él. Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! Sőt inkább, amint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, amit keres. Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot! Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot? Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná: Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba. Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára! Vajjon, aki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é? Aki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő! Aki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája. Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül! Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja. Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, ahova elrejtőzhessék a gonosztevő; Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre! Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe. Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak. Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, ahol látják. Akik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem, Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja. Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt; Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek. Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé; Amit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem! Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd! Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, aki reám hallgat: Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók. Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, amiért úgy felel, mint az álnok emberek! Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.
Jób könyve 33. fejezet. Folytatás: Elihu feddi Jóbot amiért magát igaznak tartja. Isten fenyítése üdvére szolgál a léleknek. No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet! Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már. Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim. Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet. Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő! Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is. Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad. Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját: Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem. Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem! Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet. Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél! Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt? Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá! Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek; Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel. Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől. Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át. Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával. Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől. Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, amelyeket látni nem lehetett, kiülnek. És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz. Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét; És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam! Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait. Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát. Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem; Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi. Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel, Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával. Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én! Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat. Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
Ma hajnalban 2016.09.08.-án 6 órakor arra ébredtem,hogy a messenger megcsörrent,mintha üzenetem érkezett volna.Ahogy felébredtem,még csukott szemnél azt az írott üzenetet olvastam,hogy "VEZESD A NÉPEDET".Eltűnt az írás és kinyitottam a szememet.
" A NAGY EMBERI tragédia az engedetlenség az isteni akarat felé. Az emberiség nagy elár...
Az influenzának van 8 alaptípusa, a különböző alaptípusok különféle permutációkat hoznak létre, elég...
hello!
Bízd Újra Életed Krisztusra!
Teremtõm, jöjj hozzám, Jahve, Istenem, ments meg engem! Ég és Föld Ura áldj meg...
"
A NAGY EMBERI tragédia az engedetlenség az isteni akarat felé. Az emberiség nagy elár...